A körülöttünk zajló világról öt érzékszervünk által szerzünk tudomást. Azonban az információk legnagyobb részét, 90%-át szemünktől kapjuk. Az emberi szem színesen lát, ezért a színes információ talán a legfontosabb adat számunkra. Színe alapján keresi meg a háziasszony a friss húst és zöldséget; az arcszín árulja el az egészséget vagy a betegséget éppúgy, mint a kedély hullámzását; színük alapján választjuk ki ruháinkat, kozmetikumainkat, bútorainkat.
Színes lámpák jelzik a légi, vízi és földi közlekedésben, hogy merre szabad menni, merre nem; színjelzések alapján ismerik fel a villanyszerelők a különböző vezetékeket; a számítástechnikában a monitor színes feliratai segítik a gyors tájékozódást. A színeknek nemcsak tájékoztató szerepe, hanem fontos hangulatformáló ereje is van.
A megfigyelések szerint a vörös élénkít, a zöld nyugtat, a kék szín segíti az összpontosítást, a barna álmosít. Bizonyos színösszeállításokat harmonikusnak, másokat zavarónak, össze nem illőnek érzünk. Szimbolikus jelentést is tulajdonítunk a színeknek. Európában a fekete a gyász színe, a fehér tisztaságot, szűziességet jelez. A vörös lángoló érzelmeket, a sárga irigységet jelent.
A színes látás eszköze a szem és az agy. A szem miniatűr, nagy felbontású digitális kamerához hasonlóan működik, amelyhez az adatok értelmezésére és tárolására hatalmas kapacitású számítógép: az agy csatlakozik. A szemünkbe bejutó fényt a szem "objektívje", a szemlencse, a szem hátsó felszínét borító ideghártyára (retinára) fókuszálja. A retinán a digitális kamerák képfelvevő felületéhez hasonlóan érzékelő elemek milliói helyezkednek el. A látás érzékelő elemei, az esti fényben működő mintegy 130 millió pálcika és a nappali fényben működő mintegy 7 millió csap száma meghaladja a legnagyobb felbontású digitális kameráét is.
Az érzékelő elemekhez idegek kapcsolódnak, és az ingereket a szemidegen keresztül az agy felé továbbítják. Az esti látás elemei, a pálcikák, nem látnak színeket, viszont rendkívül érzékenyek. A nappali látás elemei, a csapok, kevésbé érzékenyek, ezzel szemben színesen látnak. Ezt az teszi lehetővé, hogy a csapokban három különböző pigment található. Ezek közül egyik a vörös, másik a zöld, harmadik pedig a kék fényre érzékeny. Ezek a pigmentek nyelik el a fény vörös, zöld illetve kék részét, és attól függően, hogy melyikből mennyit tudtak elnyelni, kialakulnak a színárnyalatok.
A tradicionális színlátást vizsgáló tesztek, mint a különböző pszeudo-izokromatikus ábrák -"pöttyös ábrás"- (Ishihara, Dvorin, Velhagen, Rabkin, stb.), pamut teszt, Lantern teszt, stb arra alkalmasak, hogy eldöntsék azt hogy a páciens épszínlátó vagy "vörös-zöld" színtévesztő. A színtévesztés típusának és súlyosságának (anópia vagy anomália) meghatározására az anomaloszkóp terjedt el. A modern ano-maloszkópok (Moreland) nemcsak a "vörös-zöld", de a Tritanópia diagnosztizálására is képesek. Az általunk használt teszt egy könnyen használható, felhasználóbarát monitoron megjelenített pszeudo-izokromatikus ábrákhoz hasonló színlátás-vizsgálat, amely alkalmas a színtévesztés különböző típusainak és súlyosságának meghatározására, valamint a korrekciós szemüvegek javító hatásának számszerűsítésére.
A rendellenesség kiküszöbölésére egy speciálisan erre tervezett filtert használunk. A réteget úgy kell megtervezni, hogy a rajta áthaladó fény spektrumát oly módon változtassa meg, hogy az a színtévesztőben az épszínlátóhoz hasonló ingerületet váltsa ki. A réteg tervezésénél ügyelni kell arra, hogy a közepes hullámhosszakon, ahol a rendellenesség fellép, fejtse ki hatását, miközben a hosszú és rövid hullámhosszakon minél kevesebb hatása legyen. A réteg hatására a csapok adaptációs állapota megváltozik (a csapok érzékenysége alkalmazkodik a csökkent vagy megnövekedett fénymennyiséghez), az új kialakult helyzet úgy interpretálható, mintha a rendellenes csap érzékenysége a normál irány felé tolódott volna.